Ahol nem ma kezdték a kultúra szponzorációt...

Nemzetközi tudományos előadás, Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola,  2009. november 7.

Akik november 7-én délelőtt ott voltak a BKF nagyelőadójában, mintegy három órában tömör – úgy is mondhatnám tömény – összefoglalóját kapták mindannak, amit úgy hívunk: arts and business. Gavin Buckley (Arts & Business regionális igazgatója) igyekezett átfogó képet adni erről a – az Egyesült Királyságban már sok éves múltra visszatekintő – együttműködési, finanszírozási, szponzorációs gyakorlatról.

Az előadás – amely a hallgatóság aktivitásának köszönhetően elég hamar párbeszéddé alakult – épp arra világított rá, mennyi mindent magában foglal ez a kevésbé ismert, „kultúra-szponzorációnak” nevezett terület. Gavin prezentációja világosan megmutatta, mekkora lehetőségek vannak ezen a téren, csak kellő bátorság és nyitottság kell hozzá.

A előadás legérdekesebb részei talán az esettanulmányok voltak, de természetesen nem maradhattak ki a „kultúra-szponzoráció” archetípusai sem: Maecenas, Lorenzo di Medici, Rockefeller. Az Egyesült Királyságban 1976-ban kezdődött el az a folyamat, amely a mecenatúra esetlegességéből intézményes művészet-támogatási rendszer kialakulásához vezetett. Ekkor jött létre az angliai Bathban az Arts & Business elődje, az ABSA (Association for Business Sponsorship of the Arts).

Gavin arra is kitért, hogy az A&B fejlődési útja jól láthatóan különbözött az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. Míg a tengerentúlon a kultúra támogatás mögött jellemzően jótékonysági, vagy adócsökkentési cél húzódott meg, addig a brit szigeteken a kezdetektől arra törekedtek, hogy adjanak is valamit cserébe a kapott támogatásért. Így jöhetett létre a felek szolgáltatáson és ellenszolgáltatáson alapuló kapcsolata a szponzorációban.

Szó esett egyebek között arról a vállalkozásukról, amely első hallásra meghökkentőnek tűnhet, az előadó szerint mégis működött. Gazdasági társaságok különböző szintű és feladatkörű tisztségviselőit, vezetőit és munkavállalóit hívták meg kulturális intézményekhez, színtársulatokhoz, galériákhoz azzal a céllal, hogy mutassák be a piaci mechanizmusok, a feladat-menedzsment, a vállalatvezetés törvényszerűségeit. Hamar kiderült, hogy a tudás és a szakértelem átadása korántsem egyirányú, mivel a vállalati környezetből és az üzleti világ zsargonjából kiszakadt vezetők és egy teljesen új, kreatív és rájuk nézve is inspiratív környezetben találták magukat. Ily módon a találkozások a meghívottak számára is tréninggé váltak, olyannyira, hogy a programban résztvevő cégek hamarosan fizettek is a részvételért (kihelyezésenként 500 fontot), ezzel lényegében az A&B együttműködés egy sajátos formáját hozva létre.

A sikersztorik közé tartozik a Becks sörmárkához fűződő „festmények a söröscímkén” akció, amelynek során fiatal festők műveit válogatták ki és helyezték el a népszerű sör üvegeinek címkéin. Noha a kritizálók közül egyesek – talán éppen azok, akiknek a képei nem kerültek fel az üvegekre, és így fogyasztók tízezreinek kezébe – azonnal rákezdtek a „művészet kommercializálása” kezdetű siratóénekre, a kutatások és a visszajelzések alapján az akció nagy siker volt, és jónéhány tehetséges fiatal alkotó számára jelentett óriási lehetőséget üzeneteinek széles körű célba juttatására.

Szó esett még ezen kívül táncművészeti társulat üzletemberek számára rendezett zártkörű főpróbájáról, a szponzori termékreklámozás „hogy ne csináljuk” alcímű iskolapéldáiról (a nézőtéri székekre ajándékként elhelyezett csomagolt, de már kissé szöttyedt vaj), vagy a kivételesen felvilágosult vezetésű sípgyártó kisüzem dolgozóinak munkaidőben (!) szervezett péntek délutáni kultúrprogramokról.

A példákat persze még sokáig lehetne folytatni, de dicséretüknél jóval többet mond az a szám, amelyet a brit kultúrafinanszírozás legutóbbi adatai között találhatunk meg: a szigetországban a kultúrába (természetesen a médiaszektor nem értendő ide) áramló teljes bevétel 13 %-a magánbefektetésekből és magánszférából származó szponzorációból származik. Ha valami, akkor ez épp elég az Arts & Business létjogosultságának igazolására.

Zachar Balázs

Gavin Buckley előadása:

Dim lights Embed Embed this video on your site